A táncművészet olyan kifejező eszköz, amelyhez nincs szükség beszélt nyelvre, a mozdulatok beszéd nélkül képesek információt közvetíteni. A tánc és a zene iránt az emberek mindig nyitottak, és éppen ez eredményezte mára a tánc és a zenei irányzatok sokféleségét az utcai táncoktól kezdve a balettig és a komoly zenétől a legújabb pop irányzatokig vagy akár a népzenéig. Ez a sokszinűség egyben azt is jelenti, hogy a tánc és a zene sok embert és sokféleképpen meg tud szólítani.
A magyarországi balettművészet több mint kétszáz éves múlttal rendelkezik, de az Operaház 1884-es megnyitása fordulópontot jelentett a művészeti ág történetében. Az operaház együttese ettől kezdve a balettművészet első számú letéteményese, legfontosabb képviselője az országban. A táncművészet az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül. A klasszikus balett megőrizte vezető szerepét és a táncművészeten belüli rangos, exkluzív első helyét a megjelenések helyét és a nézőszámot tekintve, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni a modern/kortárs irányzatok erőteljes térhódítását, a mozdulatművészet terén jelentkező erőteljes, kifejező alkotások megjelenését, és az azt művelők egyre növekvő számát, valamint a Magyarországon kivételesen hangsúlyosan jelen lévő néptánc-, és nemzetiségi hagyományok megőrzésére, azok motívumainak felelevenítésére való törekvéseket. A táncművészet ezen sokszínűsége megnövelte a közönség táborát is. Magyarországon egyre több profi és amatőr táncegyüttes alakult és működik. A legnagyobb társulat a Magyar Nemzeti Balett ( Operaház ) együttese. A Magyar Nemzeti Balett – bár gondos válogatás alapján befogad külföldi tehetségeket, akik sokszor hosszú évekre, néha akár egész életükre Budapestre szegődnek – a mai napig 90%-ban a Magyar Táncművészeti Főiskola magas szintű oktatásában részesült hazai művészekből áll, akik a két intézmény több mint hat évtizedes együttműködését tudhatják a hátuk mögött, amikor felvételt nyernek az együttesbe. Az együttesnek több mint 100 tagja van, évi kb. 80-100 balett előadást játszanak, 3-4 bemutatót tartanak. Ez évente közel 150-200 ezer nézőt vonz be a színházba. A vidéki táncegyüttesek közül a Pécsi Balett, a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett is nemzetközi elismertséget szerzett elsősorban a változó koroknak megfelelő, modern szemléletű előadásaival. A Budapesten működő kisebb létszámú, elsősorban a mozdulatművészetre és a kortárs irányzatokra alapozó, a modern kifejező formák keresésének szándékával dolgozó táncegyüttesek is egyre nagyobb előadásszámot érnek el, bár megjelenési lehetőségük korlátozott, hiszen alacsony a táncos darabok színrevételére alkalmas játszóhelyek száma. A magyar-norvég kapcsolatok a balettművészet területén eddig nem voltak jelentősek. Bár korábban például Róna Viktor balettmesterként és koreográfusként dolgozott az Oslói Nemzeti Balettel, Balázs Beatrix a társulat magántáncosa volt, Szolnoki Zoltán pedig az utóbbi évtizedek alatt mind táncosként, mind balettmesterként kiemelkedő szerepet tölt be a norvég táncéletben – mégsem vált jellemzővé a konkrét együttműködés. Ez a kurzus új fejezetet nyithat a két ország szakmai együttműködésében a táncművészet területén.
2017 február 11-25 között valósult meg a Magyar Táncművészeti Egyetemen az két hetes balettkurzus, amelyen az Oslo National Academy of theArts hallgatói és balettmesterei, a Frankfurti Művészeti Egyetemről Mark Spradling táncművész, koreográfus, a Szlovén Nemzeti Opera művészei és neves hazai balettművészek, balettmesterek és koreográfusok, valamint a magyar végzős hallgatók vettek részt.
A hagyományteremtő nemzetközi balettkurzus célja egymás kultúrájának, táncművészetének megismerése, új stílusok, előadásmódok, módszerek elsajátítása és a nemzetközi kapcsolatok erősítése volt, ami sikeresen meg is valósult.